1. fejezet
Saya 2010.01.31. 15:12
Luca és én épp elájulni készülünk örömünkben. Menjünk vissza egy kicsit az időben...mi is történt?
Június 16-a van. Egy szokásos uncsi nyári reggel, próbáljuk felpezsdíteni a napot egy kis Little Bit Longer hallgatással...vagy S.O.S. ... vagy tökmind1 mivel.
Az élet fontos kérdéseiről beszélünk, mint például a Jonas Brothers-ről.
Milyen jó lenne velük találkozni!
Elmélkedésünket unokanővérünk, Brigi szakította meg:
-Hello! -Szia Brigi!-válaszoltuk unottan.
-Boldog szülinapot lányok!
-Brigi...kedves vagy, hogy gondolsz ránk, de azért ne vidd túlzásba...a szülinapunk novemberben van...
-Az igaz, de lehet, hogy aznap nem leszek itthon. ...Vagy talán ti sem?
-Mert?-kérdezte Luca csodálkozva.
-Készüljetek fel...megyek Amerikába!!-üvöltötte 24 éves unokanővérkénk...
-Na neeee!!
-Na deeee!!
-Wáá hogyhogy?-néztünk nagy szemekkel
-Ott fogok dolgozni, New Jersey-ben.Ja, lányok, van egy szülinapi ajándékom.
-Mutii!!!Úgy érted elő-szülinapi, ugye majd novemberben is kapunk??-viccelődtünk Lucával.
-Anyukátok beleegyezett, hogy egész nyáron velem lehessetek New Jersey-ben, és ha minden jól megy, később a szüleitek is kiköltöznek velünk, és ott folytathatjátok az iskolát!!
És visszatértünk a jelenbe.
-Brigi!!!!!!Kösziköszi!!!!
Majd kiugrottunk a bőrünkből...hogy lehetünk ilyen szerencsések???
-Azért Viki, Lulu, Petra meg a többiek hiányozni fognak...de ez kihagyhatatlan!!!-visítottam.
Lucával úgy megöleltük egymást, hogy szerintem amiatt fáj a gerincem annyira, hogy aludni nem tudok a hátamon.
-A gép 3 óra múlva indul, úgyhogy gyorsan pakoljatok be!
Felrohantunk az emeletre, 1 óra alatt összeszedtük a cuccainkat, minden fontos, és nem fontos dolgot is bedobtunk a bőröndbe.
Érzékeny búcsú anuyéktól
-Nagyon fogtok hiányozni!-szipogtuk.
-Jajj, ti is édeseim!-sírt anyu.
Apu sajnos dolgozott, ezért tőle csak telón tudtunk elköszönni.
-Brigi, aztán vigyázz rájuk!
-Anya, 17 évesek leszünk novemberbe, tudunk vigyázni magunkra!- háborodtunk fel.
-Na indulás, lekéssük a gépet.
Mangót, a kutyusunkat és Fügét, a macskát is meggyúrtuk egy kicsit, majd anya annyira nem volt magánál, hogy azt mondta; vigyük el nyugodtan New Jersey-be. Kihasználtuk az alkalmat és kislisszoltunk az állatokkal az ajtón.
INDULÁS A REPTÉR...Amerika...jövünk!!!!!!!!!!
|